Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Történelem Szabados Tamás tollából

 

Burmai boksz (myanmar lethwei), kialakulása ugyanúgy a legendák ködébe vész, mint a legtöbb távol-keleti harcművészeté. Az, hogy a térségben melyik törzs vagy állam harcmodora fejlődött ki előbb, és termékenyítette meg a környező küzdőrendszereket, leginkább Mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás? jellegű probléma. De az biztos, hogy a távolt-keleti stílusok ugyanúgy hatottak egymásra, ahogy az európai vívóiskolák.

 

Ha közelebbről megnézzük, nemigen találunk különbséget a lethwei és a muay boran, a laoszi boksz vagy a kambodzsai pradal serey között. Nem tudom, hogy ez eleve így volt-e, vagy a 20. század hozta-e magával. Mindenesetre a globalizáció a harcművészeteket is elérte. Míg régen a különböző stílusok markánsan elkülönültek egymástól, ma a különböző küzdőrendszerek összeolvadását láthatjuk. Az egyes iskolák közti különbségek egyre inkább abból fakadnak, hogy ki milyen versenyrendszerben indul. Más lesz a küzdelem, ha giben vívják vagy rövid nadrágban, ha van fejre ütés, és ha nincs, ha zárt kesztyűt használnak, ha engedélyezett a földharc, ha tiltják a könyék- és a rögzített térd technikákat, és ott a súlycsoportok és a menetidő és menetszám kérdése is. Bár manapság nagy divat átruccanni a különböző sportágak szabályrendszerébe, általánosságban az az elv érvényesül, hogy mindenki a saját szabályrendszerében eredményes.

 

 

 

 

A burmai boksz nem harcművészeti stílus, hanem szabályrendszer. Leginkább a muay boranra hasonlít: a profi ringben már kesztyű nélkül küzdenek, az ütések és rúgások mellett engedélyezettek a könyék- és rögzített térd technikák, a dobások, és – ez az, ami a lethweit megkülönbözteti a legtöbb versenysporttól – a fejelések is.

A burmai boksz olyan küzdősport, ami felkészíti gyakorlóit, hogy csupaszöklös állóharcot vívjanak. Ez egészen más világ, mint a kesztyűs küzdelem. Nagyon sok múlik az állóképességen, jóval szaggatottabb a bunyó, és rendesen feledzett kéz kell hozzá, ami bírja, ha a csont a csonton csattan. A kéztechnikák és a blokkok leginkább a csupaszöklös ír bunyóra emlékeztetnek, a fogások, dobások, könyék- és térdtechnikák a muay thai világát idézik.

A mai anyagba vágtam pár kockát az edzésekből is. Ez is más, mint a csili-vili edzőtermek világa. A burmai boksz a muay thai aranykorát idézi. A lethwei legnagyobb csillagai – mint Tun Tun Min, Tway Ma Shaung vagy Too Too – ilyen környezetből jöttek, és ma is ilyen körülmények közt edzenek. Ők azok, akik ma bárkivel kiállnak, és akikkel a küzdősportok mai legkeményebb arcai szívesen mérik össze az erejüket, mert a legyőzésük legalább annyira kívánatos trófea, mint a legismertebb muay thai sztároké.

 

smiley

 

A lethwei burmai stílusú harcművészet. Gyökerei állítólag az ősi Kínába és Indiába nyúlnak, de valójában nem lehet tudni, hogy a mai rendszerben mennyi a tradíció és mennyi a huszadik századi technika. Faluhelyen mindmáig gyakorolják a közösségi szórakozásnak ezt a sajátos formáját, de azok az összecsapások leginkább kocsmai bunyóra emlékeztetnek. 

A mai anyagban látható burmai bajnok sokkal képzettebb, mint az átlag lethwei harcosok. Az utóbbi időben divatba jöttek a burmai thai összecsapások – ezek váltakozó eredménnyel folynak. Ez a mérkőzés is ilyen presztízs meccs. A lethwei szabályai némileg eltérnek a muay thaitól: itt megengedett a fejelés, illetve kiütés után a földre került versenyző még öt percig úgy dönthet, hogy folytatja a küzdelmet – ha akarja. A másik lényeges különbség, hogy a lethwei mérkőzéseket kesztyű nélkül vívják.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A második menetben kapcsolódunk be az összecsapásba. Az első menetben inkább a thai bajnok dominált, ököllel, könyékkel, lábbal is többször megfogta a burmai bajnokot, és amikor összekapaszkodtak, ő jött ki jobban a földrevitelből.

A thai srác kék, a burmai fehér nadrágban van. A burmai fiún nem látszik, hogy különösebben megrendítették volna az előző menetben kapott pofonok. Folyamatosan jön előre, tereli ellenfelét (00:44). Ütés nemigen csattan, ha valaki nem tudja befejezni az akciót (00:48, 01:09), inkább odébb szökken, de nem kockáztat. Kesztyű nélkül több az üresjárat, élesebb a bunyó. Itt minden ütésnek súlya van. Aztán a burmai jön előre egy rúgással, majd elcsattan egy lecsúszó könyökös is. A thaiföldi megereszt egy térdest, de minden látható eredmény nélkül.

 

 

 

Ismét a burmai kezdeményez egy ütés-rúgás kombinációval (01:18), azonban nem jön be neki, mert a thaiföldi elkapja a lábát, és földhöz vágja (01:19). A könyököse viszont elhibázza az ellenfél fejét (01:20). Majd megint a burmai srác indul neki, ám ezúttal rászalad egy zártöklös pofonra. Külön jellegzetessége a lethweinek, hogy a lassításokban a tiszta találatokat hangeffekttekkel is jelzik.

 

 

 

Aztán nekilódul a lethwei bajnok, de nem tud áthatolni ellenfele védelmén, aki lefogja és beleviszi egy birkózásba (02:01). Most a thai próbálkozik rúgással, és fordított előjellel ismétlődik meg az előbbi jelenet – ő kerül padlóra. Miután feláll, megkísérel pontot tenni a találkozó végére, de nem jön össze a dolog, és összekapaszkodós, huzakodós birkózás lesz belőle. Ekkor már látszik, hogy a burmai bírja jobban fizikailag, ami csakhamar egyértelművé válik. A thaiföldi két ütést is benyal, az egyiket a sarokban, a másikat miközben földre vitte az ellenfelét, és ebben a műfajban ez sok. Az ő elcsúszott könyököse (03:10) gyakorlatilag nem oszt és nem szoroz.

 

 

 

Bár rendesen padlót fog, úgy dönt, folytatja, ellenfele azonban nem kíméli, tőle pedig már csak erőtlen csapkodásra telik (04:58).

A gong után folytatják, ám hiányzik belőle az a meggyőződés, amit az első menetben mutatott. Nem sokáig húzza, bekap egy pofont, és ez több mint elegendő. Hiába próbál, nem tud lábra állni, végül ellenfele nyalábolja fel, és viszi be a sarokba.

smiley

 

ERŐ VS TAPASZTALAT

2012.06.11. 06:47 Napi Maflás

A Maflásban már többször volt szó az egyik legkeményebb küzdősportról, a lethweiről. Még nem cuppant rá annyira média, mint a K-1-re, vagy az MMA-ra, ezért a közvetítéseknek mindig van némi sufnibunyó hangulata, de a csupaszöklös bunyónak az íreknél, vagy Amerikában is ez a védjegye.

A védőfelszerelés hiánya nem kedvez a látványelemeknek. Ha kesztyűben bunyózik az ember, könnyebben kockáztat – itt azért minden ütésváltásnak van egy kis halálugrás jellege. Cserébe patakokban folyik a vér, reccsennek a csontok – akit a reális bunyó érdekel, ebben a műfajban megkapja.

lethweiben nincs földharc, viszont a könyék és térdtechnikák mellett megengedett a fejelés. A kiütött ellenfélt nem léptetik le azonnal, hanem egy kis pihenő után lehetőséget kap a visszavágásra – bár ez nemigen szokott összejönni.

A mai anyagban a robbanékony erő és a tapasztalat örök párharcát láthatjuk. A különbség már abból is látszik, ahogy a két versenyző bejön a ringbe. A kék nadrágos Shwe Wa Toon nem csak azért tűnik öregnek, mert már alig van haja: bár kétségkívül fogyott a meccsre, megereszkedett teste mutatja, hogy elmúltak az ugrálós napjai.

 

l1.jpg

 

 

Pár másodpercnyi tapogatózás után Lone Chaw úgy dönt, belecsap a lecsóba. Brutális combosokkal kezd, amire ellenfelének úgy látszik nincs ellenszere. Igaz, közben azért becsúszik egy feltartó pofon, ami jelzi, hogy az öreget korai leírni. Ezzel együtt az első perc végén úgy tűnik, nem fog soká húzódni a mérkőzés.

De az öreg feláll, és folytatja, sőt egy combost is mereszt, bár úgy tűnik, inkább csak illemből teszi, nincs benne komoly meggyőződés. Azután Lone Chaw következő combosánál csak kipattan az öregből egy újabb megelőző pofon, sőt neki is ugrik ellenfelének, akinek persze esze ágában sincs ott maradni. Tovább erőlteti a rúgásokat, ám kicsit már lelassult, és bár ShweWa Toon ellentámadásai nem érnek célt, jóval kiegyenlítettebbnek tűnik az összecsapás. Lone Chaw korábban pusztító rúgásai szinte lepattannak az ellenfeléről, az öreg kontrái viszont egyre nagyobb veszélyt jelentenek számára.

Az összekapaszkodásokban viszont egyértelműen Lone Chaw van előnyben, és mint tudjuk, a birkózás rohamosan zabálja az erőt. Meg is jön az önbizalma, újabb rúgással próbálkozik, de vesztére. Az öreg elkapja a lendülő lábat, és a földre gyűri ellenfelét. Ezt később többször megismétli. Bár ezeknek az elemeknek nincs különösebb értéke, hiszen a lethweiben a földön fekvő ellenfél támadása nem megengedett, a közönség imádja.

l4.jpg

 

 

Azután láthatóan fogyni kezd ShweWa Toon ereje. Összekapaszkodás közben benyal pár ütést, és földre is kerül. Noha föláll, ellenfele könyörtelenül beteszi a darálóba.

A következő menet elején azért megmutatja, hogy korai volna még leírni. Lone Chaw azonban pokoli iramot diktál, és az öreg technikái rendre hatástalanok, vagy célt tévesztenek. És ez nem balszerencse, hanem a fáradtság, bár egy földrevitel még így is belefér. De egyre inkább fogy az ereje, szétesik a mozgása. Azután a dulakodásban bekap egy rögzített felütést, ami eldönti a meccset.

 

l5.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az első menetet a Maflás Facebook oldalán találjátok.